Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /web/angolnyelvtanitas/tanuljtanulni.hu/wp-content/themes/angolnyelvvizsga/sidebar.php on line 116

Gazdagságra vágyunk miközben nézzük a tévét

A GfK NOP Roper jelentése a 13-19 éves korosztály attitűdjeit, érzésvilágát elemzi, mégis, meg fogjuk látni, hogy ez tükörképet mutat nekünk, felnőtteknek.

Mert bármennyire is tiltakozunk, amilyen példaképet mutatunk mi, olyanok lesznek a gyerekeink.

A felmérés évente mintegy 30 országban készül és 30.000 fiatal körében végzett személyes interjú eredményét összegzi. Sok tanulságot levonhatunk az eredményekből – a tanuláshoz való hozzáállással kapcsolatban is.

 

 

A felmérés szerint igen erős az önbizalomhiány és a befolyásolhatóság a mai tizenévesek körében.

A három legkomolyabb kihívás az iskolai követelmények, az iskolatársak és barátok által támasztott elvárásoknak való megfelelés, és végül a túlzott információmennyiség. Bármely területen mond csődöt a fiatal, ez önbizalomvesztéshez vezet.

Ha belegondolunk, felnőtteknél ugyanez a hármas követelményrendszer létezik. Egyfelől ott vannak a munkaerőpiac által támasztott követelmények. Vajon lesz munkánk a jövőre is? Vajon a jelenlegi képzettségünk, képességeink és tapasztalatunk elegendő lesz holnap is? Nem kéne még egy diplomát beszerezni? Még egy nyelvet megtanulnunk? Vagy inkább: nem kéne legalább egy idegen nyelvet jól beszélnünk?

Másfelől ott vannak a környezet által támasztott követelmények: a reklámokban az emberek vidámak és jól élnek. Egy barátunk már megvette a lapos tévét, egy másik épp most vett új kocsit. Az állandó lemaradásérzés, amit a környezetünk és főleg, a média nyomására kínoz, csak újabb és újabb követelményeket támaszt, és valahogy sose hagyja, hogy legalább egyszer igazán elégedettek és boldogok legyünk.

Harmadszor pedig, nem is tudjuk, de folyamatosan nyomást rak ránk a túlzott információmennyiség, amit sosem tanítottak meg igazán feldolgozni. Televan az inboxunk – szó szerint és átvitt értelemben is. Nehéz a döntés, hogy mi az igazán fontos új információ. És ha információhiány miatt elsiklunk valami lehetőség mellett, nos, az a legrosszabb.

 

 

A magyar tizenévesek 85 százaléka érzi úgy, hogy túlzott a rájuk nehezedő nyomás. Vajon a magyar felnőttek mit gondolnak? Hány százalék érzi ugyanezt? Gyanítom, legalább ugyanennyi.

A GfK felmérése szerint, és ezt idézem, mert fontos eredmény: „magyar fiatalokból erőteljesen hiányzik a reális jövőkép: szüleikénél jobb életre vágynak; úgy érzik, joguk van a sok pénzhez és gazdagsághoz, ám terveik között már a jobb életmódhoz vezető, proaktivitást és önállóságot igénylő lépések nem szerepelnek”.

Magadra ismersz, pedig nem tartozol a 13-19 éves korosztályra? Persze, talán kicsit átfogalmazva.

Felnőttként sokszor már nem mondjuk (merjük mondani), hogy „gazdag akarok lenni”, inkább olyanokat, hogy „magasabb fizetést érdemelnék”, vagy „jobb állást is szerezhetnék”, és társaik. Úgy érezzük, többet érdemelnénk, többre vagyunk képesek, de nem teremtjük meg „proaktívan” a saját lehetőségeinket. Nem teszünk „önállóságot igénylő” lépéseket.

Talán beiratkozunk valahova, és szerzünk egy újabb diplomát. Valahol, mélyen tudjuk, hogy ettől a munkaerőpiaci értékünk nem nő igazán, mert inkább nyelvtudás vagy kommunikációs képesség fejlesztés kellene, de ez az egyszerűbb út. Plusz az is kényelmes, hogy a jelenlegi magyar felsőoktatás megengedi, hogy csak melegedni járjunk be.

 

 

A magyar tinik közel 60 százaléka egyszerűen nagyon gazdag szeretne lenni. A magyar felnőtteknél ez az arány vajon nem hasonló?

És még egy utolsó adalék a felmérésből: a magyar tizenévesek a legkevésbé aktívak a régióban, szinte minden szabadidős tevékenység gyakorlásában elmaradnak a kelet- és közép-európai átlagtól. Inkább a nem társas szórakozási formák jellemzők körükben: zenehallgatással, számítógépes és videójátékokkal töltik az időt.

Érdekes, hogy a gyerekeink pontosan azt csinálják, amit tőlünk látnak, annak ellenére, hogy ezt mi nem így gondoljuk. Hazamegyünk a munkanap után és ülünk a tévé előtt. Ezt mutatjuk nekik nagy átlagban és meglepődünk, ha ők is ezt csinálják. Hogy várjuk el, hogy sportoljanak, olvassanak, vagy ne adj isten, tanuljanak – ha ők nem ezt látják tőlünk?

 

Nos, te mit gondolsz? Túl erős ez a kép így?

Mi történik a te környezetedben, ha kicsit kritikusan szemléled?

 

 

Kérlek, segíts eljutni minél több emberhez, és nyomd meg a "Tetszik" gombot!

És ha szerinted a Google-nak is illene tudnia rólunk, nyomj egyet a +1 gombra is!