Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas tudós és az egyik legkiemelkedőbb magyar gondolkodó, nemcsak a tudomány területén alkotott maradandót, hanem az oktatásról alkotott véleményével is mély nyomot hagyott.
Éles kritikája a magyar iskolarendszerről, amelyet 1930-ban fogalmazott meg, ma is aktuális kérdéseket vet fel. Vajon miért tartotta elavultnak és károsnak az akkori oktatási módszereket? Hogyan hatott a gyermeki lélekre és a fiatal generációkra a magolásra épülő tanítás? És mit tanulhatunk ma a szavaiból?
Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk Szent-Györgyi gondolatait, idézetekkel és forrásokkal alátámasztva, hogy rávilágítsunk a magyar oktatási rendszer erősségeire és gyengeségeire, akkor és most.
Íme Szent-Györgyi Albert véleménye a magyar oktatási rendszerről
Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas tudós és a magyar tudomány kiemelkedő alakja, 1930-ban éles kritikát fogalmazott meg a magyar oktatási rendszerrel kapcsolatban. Beszédében rámutatott arra, hogy az iskola nem csupán a tudás átadásának helye, hanem a jövő generációinak neveléséért is felelős intézmény.
Szent-Györgyi szerint az akkori iskolarendszer nem felelt meg a kor követelményeinek, és nem készítette fel megfelelően a fiatalokat az élet kihívásaira. Kritikájában hangsúlyozta, hogy a gyermeki kíváncsiságot és kreativitást a túlzott magolás és a szigorú fegyelem elfojtja, ami hosszú távon káros hatással van a társadalom fejlődésére.
A tudós kiemelte, hogy a gyerekek természetes elevenségét és vidámságát bűnnek tekintik az iskolákban, és a tanítási módszerek nem ösztönzik a szabad gondolkodást. Úgy vélte, hogy a diákok 12 évnyi ilyen jellegű oktatás után elveszítik a kreativitásukat és az önálló cselekvés képességét, ami megnehezíti számukra a felnőtt életben való boldogulást.
Szent-Györgyi Albert szavai ma is aktuálisak, és fontos emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy az oktatási rendszernek nemcsak a tudás átadására kell fókuszálnia, hanem a diákok személyiségének fejlesztésére és a kreatív gondolkodás ösztönzésére is.
Szent-Györgyi véleménye videós formában
Idézet Szent-Györgyi Albert 1930-as beszédéből:
,,Ma nálunk minden hatéves gyermekkel az történik, ami szokott történni egy apagyilkossal, hogy elítélik 12 évi szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára. Az iskolában a gyermeki lélek minden erénye, a pajkosság, a vidámság, az elevenség bűn. A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki. És mikor 12 év után ilyen előkészítéssel a serdülő ifjúkat hozzánk küldik az egyetemre, mi azután tanítjuk, tanítjuk, tanítjuk és tanítjuk őket. És amikor azután további öt év alatt végleg megfosztottuk őket a szabad cselekvés és gondolkozás minden képességétől, akkor hirtelen kilökjük őket az életbe, és még a végén azon csodálkozunk, hogy ott nem tudnak a saját lábukon megállni, és hogy ez a szegény ország nem tud a maga nyomorúságából kivergődni.”
