Szalai Gabriella
Ahol találkozhattál velünk:
Ajándék új látogatóinknak!
- 7 tévhit a tanulással kapcsolatban - minikönyv
- "Sima út a sikeres vizsgákig - felnőtt fejjel" - minitanfolyam
Belépés tagoknak
Tanulási tippek
Blog címkék tanulásról
Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /web/angolnyelvtanitas/tanuljtanulni.hu/wp-content/themes/angolnyelvvizsga/sidebar.php on line 116
Hasznos, érdekes információk
Önkritika: amikor az oktatás színvonala nemcsak az intézményen múlik
Doktor Szöszit felveszik a Harvardra.
Izgatottan készül az első órájára: megvan a pihe-puha bolyhos toll, a rózsaszín, szív alakú jegyzetfüzet, leül az első sorba, hogy biztosan mindent jól lásson, jól halljon. Bejön a tanár.
Szigorú arccal megáll a hallgatók előtt, és nem telik bele egy perc, már záporoznak is a kérdések az anyaggal kapcsolatban. Mindenki tudja a választ. Csak hősnőnk nem, aki ártatlanul megszólal: „Elnézést, nem tudtam, hogy már az első órára is volt lecke.”
A terem felhördül, a prof pedig kedvesen megkéri bukott hősünket, hogy hagyja el a termet. Merthogy aki előzőleg nem olvasta el az anyagot, amiről szó lesz, az miért ül be egyáltalán órára?
„De a tanár le sem adta az anyagot!?”
Kilépve a magyar felsőoktatás kultúrájából kevesünk tudna rögtön helyt állni egy neves külföldi egyetemen. Nem azért, mert hülyék vagyunk hozzá, hanem azért, mert mi még csak nem is hallottunk azokról a gyakorlatokról, szokásokról, amelyek ott kézenfekvők mindenki számára.
Például, hogy az anyagot, amiről szó lesz, előre el kell olvasni.
„De a tanár le sem adta az anyagot!? Mégis követeli! Ez nem fair!” Jól jönne most annyiszor 100 Ft, ahányszor ezt hallottam eddig. És nemcsak fagyizni mehetnék belőle.
A felsőoktatás a legtöbb esetben úgy működik, ahogy a középiskola: a tanár kiáll a diákok elé, leadja az anyagot, vagyis elmondja azt, ami a könyvben van, és kész.
4 érv, hogy NE így működjön a felnőttoktatás
Pedig jó néhány érv szól amellett, hogy a tanár NE csak leadja az anyagot, hanem inkább beszélgessenek róla a teremben ülő hallgatókkal! Nézzük csak a legfontosabb négyet!
1. Ha a tanár csak leadja az anyagot, vagyis elmondja azt, amit a hallgató a könyvből amúgy is elolvashat, akkor, kis túlzással, a tanár akár egy idomított majommal is helyettesíthető. Most komolyan: minek ide egy szakember? Egy ötödikes általános iskolást is kiállíthatnánk, hogy olvassa fel hangosan az adott fejezetet.
2. Sokkal többet megjegyez a hallgató egy aktív eszmecseréből, mint egy passzív hallgatás eredményeként. Egy kötetlen beszélgetés során elhangzó dolgok emlékezetesebbek, és így legalább esély van a tanulásra az órán. És ha már amúgy is ott kell ülni, akkor miért ne használnánk ki az időt?
3. A könyvekben általában csak az elméleti alapok kapnak helyet. A tanár viszont a szakterületén belül sokkal többet tud ennél! És ez jó! Mert így esélyt kapunk arra, hogy elrugaszkodjunk az alapoktól, és egy kicsit más szemszögből is megvizsgáljuk a témát, a tárgyat, és kicsit gyakorlatiasabb tudást szerezzünk.
4. Így lesz érdekes egy tárgy! Ha csak passzív hallgatója vagy annak, hogy valaki egy tárgy elméleti alapjairól beszél, akkor az nagyon unalmas tud lenni. De ha túllépsz az elméleti alapokon, és kicsit belelátsz az adott terület gyakorlati hasznába, apró érdekességeibe és furcsaságaiba, mindennapi megvalósításába, akkor máris érdekesebb dolgokról lehet beszélni. És így sokkal könnyebb lesz tanulni!
Persze biztos van erre válaszod: ehhez olyan tanár is kell, aki erre képes. De csak félig lenne igazad.
Hadd adjak neked egy másik nézőpontot!
Ami a jó tanáron kívül még elengedhetetlen a jó felsőoktatáshoz
Ezt hadd mutassam be egy megtörtént sztorival!
Egy neves külföldi szakember látogatott el az egyik legjobb magyar egyetem egy híresen magas színvonalú karára még úgy két éve. Az egyetem hívta meg: ugyan tartana-e már a hallgatóknak előadást, ha már így Magyarországon van. A sztorit egy kávéházban mesélte nekem ez a szóban forgó tudós. Kérte, hogy a nevét azért ne említsem. Az iskola nevét is hasonló okokból hallgatom el. A téma, amiről az előadás szólt érdekes volt, kicsit újdonság, és így sokan voltak a teremben.
Diploma előtt álló egyetemi hallgatók, akik nemsokára lediplomáznak, és kilépnek a nagybetűs életbe. Előadónk azt gondolta, hogy kicsit beszél az adott témáról, bemutatja, hogy miről is van szó.
Ezzel kezdte, és így el is ment az órából az első 10-15 perc. Aztán jött az óra lényegi része! Az előadó feltette a kérdést: ki mit gondol arról, ami elhangzott? Beszéljék már át, hiszen így jönnek fel az érdekes dolgok, a gyakorlati tapasztalatok, a kérdések. De ami ezután történt sokat tapasztalt előadónkat is meglepte.
A hallgatók csak ültek kukán. Se kérdés, se megjegyzés. Semmi. Anikóval, volt irodavezetőnkkel beszélgettünk erről a hétvégén, és azt mondta: biztosíthat, náluk is ugyanez történt volna. Egyszerűen, mert a magyar hallgatók nem ehhez vannak szokva, és főleg, nincsenek erre felkészülve!
Mert hogyan is beszélgetnénk valamiről értelmesen, ha előzőleg arra sem vettük a fáradságot, hogy megtudjuk, miről is lesz szó? Az „órára készülni kell” frázis egészen más értelmet kap így, nem?
Te mit gondolsz erről?
Miért nem így működik a felsőoktatás nálunk? Te hol kezdenéd a reformot?
Egyáltalán, és itt jön az önkritika része, ha be mered vállalni: ezzel a hallgatói alapanyaggal működhetne?
Kérlek, segíts eljutni minél több emberhez, és nyomd meg a "Tetszik" gombot!
És ha szerinted a Google-nak is illene tudnia rólunk, nyomj egyet a +1 gombra is!
Írta: Szalai Gabriella
tanulás-tanár és hivatásos tanuló
© 2012 – tanuljtanulni.hu
Elfoglalt, rohanó felnőtteknek segítünk tanulási céljaik gyors és fájdalommentes elérésében, és a munkaerőpiacon való boldogulásban
- Társoldalaink
-
-
22 hozzászólás – Önkritika: amikor az oktatás színvonala nemcsak az intézményen múlik
tavaszi hóvirág mondja:
Kéttanítási nyelvű gimnáziumba jártam, még a 90-es években.
Osztrák tanáraink voltak.
Nem értették, miért nem olvassuk el / tanuljuk meg a tananyagot, MÉG MIELŐTT ÓRÁN VENNÉNK? VAGYIS ELŐRE
Miért vagyunk kukák órán…
Miért háborodunk fel, ha órai munkát osztályozza a tanár, de úgy, hogy csak óra végén mondja meg, hogy kit figyelt órán (hát ez nem fair… ha tudtam volna, tanulok előző nap…)
Mert a következőkre lettünk szocializálva:
1. A tanár leadja az ISMERETLEN anyagot (LEDIKTÁLJA…)
2. Előre tanulni / olvasni tilos – nehogy unatkozz órán… ( Még most is ezt nevelik bele az alsó tagozatos gyerekeimbe!!!!)
3. Akkor tanulunk, ha feleltetés van vagy dolgozat.
Eredmény: az osztrák tanáraink kínlódtak velünk, nem tudtunk egyről a kettőre jutni. (Pedig Ausztria kicsit jobban működik, mint Mo, lehet, hogy tanulnunk kellene tőlük….)
Nyeste Katalin mondja:
Nagyon érdekes és meglepő. Tényleg így van, de én még nem jöttem rá, hogy így működünk. Még a kínai nyelvoktatás (ami szigorúan porosz elvű) is átvette ezt, előre már kell ismerni bizonyos dolgokat. Mi pedig úgy megyünk órára, hogy majd ott az t elmondják – mindent elmondanak. Hogy lehet 45 percben, vagy 2×45 percben vagy akár mennyi időben is mindent elmondani? Sehogy. Talán egy jelzés, hogy mi lesz a téma, hol lehet utánaolvasni – ez kellene, hogy értelmes társalágást tudjunk folytatni. PL. egy ilyen blog. 🙂
Szécsi Tamásné mondja:
Nem láttam a filmet,engem nem kötnek le az ilyen tipusu filmek.
Sok elméleti anyagot oktatnak a felsöoktatásban .Ez fejtágitásra”
jó de az életben mindenkinek tesreszabottan kell megtanulni azt
amire szüksége van.Egy felsöfokú végzettséggel rendelkezö
erre képes is.Gyógyszerész diplomával rendelkezem de sok
mindent megtanultam az éltben.
Anita mondja:
A szemináriumok valók arra nem,hogy a tanárok és a diákok jobban beszéljenek a témáról.Legalábbis nálunk töri szakon így volt…
Anita mondja:
Még valami..nálunk töri szakon neves professzorok tartottak előadásokat…És több dolog elhangzott..nemcsak a jegyzet…
pl.múzeumigazgatók…stb.
eva frank mondja:
Kedves Gabriella!
Több eves nemet tapasztalatom alapjan allithatom, a nemet oktatasi rendszer, különös tekintettel a közepiskolaira, semmivel nem jobb, mint a mienk, söt!
Az egyetemen meg csak nyelvkurzusokra jartam, de egyik borzasztobb volt, mint a masik : kaotikus, koncepcio nelküli es hihetetlenül unalmas.
Azonkivül a menö egyetemek külföldön nem annyi penzzel gazdalkodnak, mint a mieink otthon, ahol gyakorlatilag kemcsövekre, kretara nincs penz.
Egy nemet egyetemi tanar keresete min. brutto 5ooo€,, plussz az egyeb szolgaltatasok, mig egy baratnöm a föiskolan tart orakat brutto 3ooo Ft-ert elöadasonkent.
A multkori cikke is igen erdekes volt, miszerint tul sok diplomast kepeznek Mo-on. (Több korhazat is bezartak orvoshiany miatt.Tehat ez gyorsan megcafolhato.)
Kötve hiszem, hogy jobb lenne a helyzet, ha összevonjak az egyetemeket.
A kötelezö orak növelese tovabb rontja az oktatas szinvonalat, hisz az 40%-os fizetescsökkenest eredmenyezne, de erröl speciel a kormany tehet.
Mielött az ember gyors velemenyt mond, el kellene filozofalgatni az ok-okozati összefüggeseken.
Üdvözlettel: F. Eva
Menyhárt Kata mondja:
Maximálisan egyetértek én magam is ilyen ”aktív” módon tanítok. Azonban ne feledjük el, a Magyar nyelvben hogy nevezzük a felsőoktatásban részt vevő diákokat?? …….egyetemi, vagy főiskolai HALLGATÓKNAK!!!! A név kötelez!
MKata- főiskolai tanár
Gabi mondja:
Éva,
”A multkori cikke is igen erdekes volt, miszerint tul sok diplomast kepeznek Mo-on.” Jaj-jaj, így terjed a pletyka! Nem erről írtam, és még véletlenül sem mondtam volna ezt. 🙂 Pláne, hogy minél több képzett ember van egy országban, annál kiszámíthatóbb a jövő, és annál fejlődőképesebb egy ország.
Kata,
ez nagggyon jó! 🙂 Tényleg hallgatók vagyunk egy főiskolán, nem megbeszélők. 🙂
Anita,
nemcsak a szemináriumokon van így az Egyesült Államokban. Az előadások is interkatívabbak. Nekem szimpatikusabb ez a módszer, a 4 ok miatt, amit írtam. És, mielőtt valaki a következbő blogbejegyzés hozzászólásában leírná, hogy ”idomított majmoknak” neveztem a felsőoktatásban tanítókat gyorsan hadd írjam le: igen. Vannak jó profok, vannak jó tanárok. Nekem is voltak. Kettő egész. 🙂
tavaszi hóvirág,
nagyon érdekes, amit írtál! Köszönöm, hogy megosztottad, a szomszédokról nem is tudtam ezt.
Nemes Zoltán mondja:
Én egy vidéki egyetemünkön oktatom a kémia egy speciális területét. Én is azt tapaszalom, hogy a hallgatók nem kérdeznek, mintha nem érdekelné őket az anyag, pedig állítólag azért vannak itt hogy tanuljanak. A kiadott anyagot nem képesek elolvasni sem, nem hogy elsajátítani. Egyszerűen, ha valamit nem tudnak belenyugszanak, az pedig fel sem merül bennük, hogy megkeressenek és kérdezzenek. A hallgatók kb. 10%-a hajlandó kérdezni, utána járni a dolgoknak, a többi egyszerűen elvan, mint a befőtt a polcon. Egymással sem osztják meg a tapasztalataikat, mintha a vele együtt oda járó hallgatók nem is léteznének. Félelmetesen atomizáltak.
Szabi mondja:
Nagyon tanulságos történet! Többek közt szerintem ezért vannak ”előrébb” a tőlünk nyugatabbra lévő országok.
Viszont az is igaz, hogy ezt az oktatóknak kellene kezdeményezni mert ez sem történik meg. Szóval mindkét oldalról egyszerre kellene a szemlélet és módszerváltás.
Szilvássy Mária mondja:
5 éve járok egy angol társalgási klubba, csak úgy hobbiból, szintfenntartás végett.2 évünkbe került nekünk ”diákoknak”, amig el tudtuk érni az amerikai tanároknál, hogy előre adják ide a következő heti téma anyagát, hogy fel tudjunk készülni.
Most már ez a gyakorlat, és igy könnyebb az órán is, mert rá tudunk készülni. Nekem ez nagyon bejött!
torcipepe mondja:
Talán pont ezért használjuk mi a magyarban a hallgató szót, ami mint tudjuk nem 100%-ig felel meg az angol student szónak.
Tanárjelölt mondja:
Sziasztok!
Szerintem egy tanár feladata az, hogy felcsigázza a diákok érdeklődését az adott anyaggal kapcsolatban. Ha az, aki a pódiumon áll lelkesen és izgatottan beszél egy adott témáról az hatással lesz a ”hallgatókra” is. Sőt, ha az adott óra végén izgalmasan vezeti fel (persze csak érintőlegesen) a következő órai anyagot, akkor nagyobb az esélye annak is, h a diákok utána fognak nézni annak, amiről majd szó lesz.
/Lehet picit lesarkitott a véleményem, de én ilyen ”egyszerűnek” látom a dolgot/
Sarolta mondja:
Én a középiskolában vettem észre, hogy a történelemtanár felolvassa a könyvet az órán. De én is tudok olvasni.
Mi se kérdeztünk semmit, csak arra koncentráltunk, hogy bemagoljuk az anyagot.
Olyan sok elméletet kellett bevágni, hogy nem jutott idő a beszélgetésre, a jobb megértésre.
Szóval lehetne másképp is.
Egaiasz mondja:
Jogos a két pont ! Valóban elkeserítő, hogy a felsőoktatásban is ”dedós” módszerekkel dolgoznak. De vannak jó példák is. Egyet üdítőül elmondok: történt, hogy első éves jogász hallgatóként / nem ma volt / Magyar Állam és Jogtörténet előadást tartott x professzor. Azzal kezdte: az anyag a könyvben z oldaltól y oldalig megtalálható. Olvasni feltehetőleg mindenki tud, ezért Ö most egy kicsit, a témához kapcsolódóan ugyan, de másról beszélne… máig jól emlékszem a hallgatók meglepetésére és arra is, hogy mennyire megkönnyebbültek. Ez döfi, így kell ezt csinálni .. ez volt az általános vélemény. A tanárokon igen is nagyon sok múlik. A fiatalok pedig vevők a jóra !
Ticcó mondja:
Szia!
Szerintem ezt még senki nem mondta el a diákoknak.Miért is olyan népszerű az a weboldal? Mert nálunk nem informálják a diákot arról, h. hogyan is készüljön fel sikeresen. Nem, vagy nem jól sikerült egy vizsgád? Hülye vagy fiam – a válasz. Pedig talán csak nem jól tanult.Ezzel kellene kezdeni az egyetemet. Elmondani a szabályokat, h. így és így kell hozzáállni ehhez az egészhez h. sikerüljön.És sokuknak az önbescsülésük szenved csorbát, pedig csak nincs mellettük egy olyan szülő, pedagógus, vagy valaki, aki felkészíti őket. Amerikában sokkal gyakorlatiasabbak az emberek. Ott nem valami hókusz-pókuszon múlik, hogy sikeres leszel-e az életben. Hanem konkrét dolgokon, amit igyekeznek mindenkinek megtanítani.
Üdv, Timi
Ancsi mondja:
Én az egyetemen anno azért voltam a legjobb az egyik legnehezebb tárgyból, amit mindenki utált, mert annyira szimpatikus volt a tanár,hogy előre készültem mindig. Amikor magyarázta a dolgokat, én már egyik másik szinten fogtam fel,mint a többiek,észrevettem az összefüggéseket, az apróságokat.Nem utána tanultam meg, hanem előtte, az órán így már csak elmélyült a tudásom.A tanár odavolt, én lubickoltam a sikerben, a többiek csak lestek.Ráadásul úgy belém rögződött minden,hogy a vizsgára már semmit nem készültem, és simán 5-öst kaptam.(pedig a legtöbben megbuktak).
Retti mondja:
Ticcóhoz csak annyit tudnék hozzászólni, hogy sajnos a mi oktatási rendszerünk koránt sem erről szól, de gondolom sokan találkoztak már a Tanulmányi Osztály ”hatalmas segítőkészségével”.. pl a mi évfolyamunk azt sem tudja jelen esetben, hogy mikor lesz a ballagás, illetve hogy volt-e már..
Gymonik mondja:
Szerintem már az általános iskolákban is a fenti módon kellene oktatni. A gyermekem 4. osztályos, és utál suliba járni, pedig értelmes gyerek. Ott nem köti le a tanítás (a jelenlegi módszerekkel), de itthon, amikor beszélgetünk a tananyagról, és kimondja, hogy mi az, amit ért és mi az amit nem ért benne, amikor saját maga felvet olyan kérdéseket, amik a 11 éves agyában kavarognak, és válaszokat kap rá, rögtön másképp áll a tanuláshoz. Amúgy, a jelenlegi tananyag szerintem logikátlan, nem tanítják meg a gyerekeket gondolkodni. Olyan az oktatás, mintha egy számítógép programok írnánk. Betápláljuk a szabályokat, utasításokat és várjuk, hogy a gép elvégezze a feladatot mindenféle kreativitást nélkülözve, csakis a beprogramozott szabályok, adatok alapján. Hát a gyerekekkel is ezt tesszük. Pedig az ÉLET nem úgy működik, mint ahogy az oktatási rendszerünk ”készít fel rá”.
Györgyi mondja:
A tankönyveknél. Mondjuk magyarul írnák. Vagyis az idegen szavak szótárában nincs annyi idegen szó, mint egy-egy tankönyvben. Persze így biztosítva van, hogy az olvasó egy kukkot se értsen belőle.
Az általános iskolai tananyag kész barkóba. Ki találja-e a szülő, mit akart a tanár megtanítani. A könyv a gyerek táskájában a legtöbb esetben csak nehezék. Azt az órán nem használják. Megjegyzem jobb is. Csak így a szülőnek ándungja sincs róla min kellene tudnia a csemetéjének.
Noémi mondja:
Nagyon értelmes cikk, érdekes dolgokat vet fel. A PQ4R módszer is erre alapoz: a kérdésekkel felkelteni a diákok figyelmét. Sajnos nem biztos, hogy nálunk működne a dolog, csak ha egy generációt már akár az ovitól így nevelnének, hogy értelmes, érdeklődő emberek legyenek. Ahogy Einstein mondta: ”Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.” 🙂 Tapasztalatom, hogy bár a diákok sem különösebben érdeklődnek, de tanárok részéről is gyakrabb az olyan, akit inkább bosszantanak a kérdések és látszik, hogy ő is nagyon unja a banánt… Az érdekes tanítást nekik is tanítani kéne! Persze találkoztam olyannal is, amikor a diák vérig sértődött, amiért a tanár a vizsgán az ő véleményét is kikérte 🙂
Noémi mondja:
Ancsi, jövőre kipróbálom a módszeredet, le a kalappal, hogy mertél szakítani a megszokásokkal 🙂 Persze ez az előző egyetememen nem ment volna, mert ott sajna csak az a jegyzeted volt, amit órán összedobtál… Emiatt sokan néztünk fel ködös tekintettel az óra közepén, hogy mi vaaan??? Ráadásul nem strukturáltan kaptuk meg az információ áradatot, hanem ide-oda ugrált a prof 🙂 De ahogy mondani szokták: ”ezért egyetem az egyetem”
Szólj hozzá!
Te mit javasolsz ezzel kapcsolatban? Van valami kiegészítésed, megjegyzésed?
Segíts másoknak, és írd le itt!