Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /web/angolnyelvtanitas/tanuljtanulni.hu/wp-content/themes/angolnyelvvizsga/sidebar.php on line 116

Hogyan motiváljanak téged, mint felnőttet az oktatási intézmények?

Az oktatás az egyetlen eszköz, amely a társadalmi különbségeket képes mérsékelni.

Nincs más út.

Csak a tanulás adhat lehetőségeket a társadalom bármely tagja számára, és mobilitást – felfelé. Erre lenne ugye az iskola, meg az iskolakötelezettség.

De, hopp, itt a probléma!

 

A PISA-felmérés szerint ugyanis a magyar iskolarendszer konzerválja és újrateremti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Vagyis mi marad? A felnőttkori tanulás, igaz? Második esélyt ad!

Csak a felnőttoktatás képes kompenzálni azt, amit az iskoláink elvettek tőlünk. Vagyis kis hazánkban a felnőttoktatás még fontosabbá válik. És itt a következő gond: a magyar társadalom nem tanul. Ez a probléma megoldásra vár, hiszen így második esélyünk sem lesz. Csak akkor van reményünk arra, hogy a felnőttek nagy része folyamatosan képezze magát, és oktatási programokban vegyen részt, ha a felnőttoktatás folyik képes motiválni a tanulásra.Nézzük, hogyan!

Sokkal nagyobb kedvvel tanulunk mi, felnőttek, ha az oktatás aktívan épít a korábbi élettapasztalatra és munkatapasztalatokra – vagyis mondjuk olyan „házi feladatot” kapunk, és általában úgy tanulunk, hogy összekötjük a tanult ismeretanyagot, elméletet korábbi ismereteinkkel és tapasztalatainkkal. Így a tanulás abba a környezetbe helyeződik, ahol élünk, és amit jól ismerünk. Pszichológiai beállítottságunk miatt igen nehéz így ellenérzéssel viseltetni a tanulás iránt, hiszen amibe energiát fektettünk, azt szeretjük. Márpedig az életünkben, munkánkban elég sok energia van. (Egy klinikai pszichológus előadásán hallottam nemrég: a bántalmazott nőknél is ez az önigazolás játszik szerepet abban, hogy újra és újra visszamennek az erőszakos férjhez: ha már ennyi évet beleölt a házasságba, nem hagyja ott. Szereti, még akkor is, ha nem szereti.)

Egy extra-profit az is, hogy miközben a tanulandó elméletet összekötjük a tapasztalatainkkal, sokszor rájövünk dolgokra, és felismerésekkel gazdagodunk („jaj de hülye voltam, nem is azt kellett volna tennem!”, vagy „jé, pont így csináltam, csak ösztönösen!”). A tanulás pedig a felismerésekben rejlik, nem a tanulandó elméletben. Egyébként is, ha a tanulás valós problémákkal foglalkozik, ami valóban érint minket, sokkal motiváltabbak vagyunk, és általában véve minél messzebb távolodunk az elmélettől, annál nagyobb esélyünk van a tanulásra.

A felnőttoktatásban fontos, hogy a tanuló maga válassza meg a tanulás lehető legtöbb elemét, beleértve, hogy mit tanul, mikor, milyen ütemben, és hogy mikor és hogyan akarja ellenőrizni azt.

Ugye olyan felsőoktatási intézménnyel még nemigen találkoztál, ahol ez így lehetséges?

Nem vagyunk már gyerekek. A felnőttek számára más tanítási módszerek szükségesek, vagyis a felnőttoktatásban részt vevőknek speciális képzettségre és tapasztalatokra van szükségük. Ellenkező esetben a lemorzsolódás nagyon nagy lesz. Svéd tapasztalatok mutatják például, hogy a felnőttek jobban kedvelik az olyan környezetet, amit nem kell serdülőkkel vagy gyerekekkel megosztani.

Életkörülményeikből adódóan a felnőttek igénylik, hogy az oktatás maximálisan tolerálja életkori sajátosságaikat: munkaidejüket vegye figyelembe az oktatás időbeosztása, könnyen megközelíthető legyen az oktatási helyszín, legyen gyermekmegőrző, és hasonlók.

 

Te mit gondolsz, hogyan teljesíthetők ezek a feltételek a felsőoktatási intézményekben, ahol a felnőttoktatás nagy része folyik Magyarországon?

Mi kell ehhez?

 

 

Kérlek, segíts eljutni minél több emberhez, és nyomd meg a "Tetszik" gombot!

És ha szerinted a Google-nak is illene tudnia rólunk, nyomj egyet a +1 gombra is!