Szalai Gabriella - az elfoglalt felnőttek angoltanára

Szalai Gabriella

Ahol találkozhattál velünk:

Ajándék új látogatóinknak!

  • 7 tévhit a tanulással kapcsolatban - minikönyv
  • "Sima út a sikeres vizsgákig - felnőtt fejjel" - minitanfolyam

Keresztnév

E-mail cím

TanuljTanulni.hu > Tanuljtanulni blog > Az önbizalom erősítése káros?

Az önbizalom erősítése káros?

2011. január 27. - 00:00
Hozzászólások: 22 hozzászólás
Kategória: Tanuljtanulni blog
Címke:

 

Az önbizalom nem káros!

„A kutatók szerint hibás stratégia, hogy az oktatási rendszer már óvodás kortól a gyerekek önértékelésének erősítését hangsúlyozza, mondván, ha a gyereknek van önbizalma, jobban teljesít.”

Ezt a következtetést az Origo „Új függőség terjed az amerikai fiatalok körében” című cikke vonja le egy 2009-ben megjelent amerikai könyv alapján.

 

De valóban káros lenne az önbizalom?

Értem én, mire gondolnak!

Egy amerikai valóság show-ban egy 16 éves lány a szülinapja alkalmából le akar záratni egy fő közlekedési útvonalat. Ál-paparazzit bérelhetsz, hogy kattintgasson körülötted, amerre csak jársz. „Az én gyönyörű anyukám” címmel könyvet jelentetnek meg kisgyerekeknek a plasztikai sebészetről. Az üzleti életben alapvető követelmény lett a self-branding (ön-márkázás), és e témában írásokat közölnek komoly üzleti magazinok is.

De azért veszélyes lenne az elharapózó én-központúságot és az individualizmust felhozni érvként az egyébként nagyon is jótékony hatású önbizalom ellen. Másik weboldalunk, az angolnyelvtanitas.hu sikertörténetei között szerepel Norbi története, aki leírta nekünk, hogy a nyelvtanulásban eléret sikerei miatt több önbizalma lett, és ez kihatott más tárgyaira, sőt, az élete más területeire is.

És tapasztalatból is beszélek, amikor azt mondom, ez így is működik: ha egyetlen területen sikerült önbizalmat építened, az az egész életedre kihat. Egy kiapadhatatlan, megújuló erőforrásként működik majd, amihez bármilyen helyzetben, egész hajlott öregkorodig vissza tudsz nyúlni.

A könyv, amire az Origo cikk hivatkozik Jean M. Twenge és W. Keith Campbell tollából jelent meg A nárcizmusjárvány (The Narcissism Epidemic) címmel. Eszerint a mai fiatal generáció magasabbra értékeli és jobban szereti önmagát, mint a korábbi generációk. De a szerző eredeti megfogalmazása már árnyaltabb, mint az Origo következtetései: „az lenne a helyes, ha a gyerek önbizalma attól fejlődne, hogy jól teljesít. Az elsődleges cél nem az önbizalom növelése.” No, ez már kicsit árnyaltabb megfogalmazás, bár én ezzel is vitába szállnék.

New Yorkban töltött éveim azt mondatják velem: amerikai körülmények között a szerzőknek nagyon igaza van pusztán azért, mert ott már átestek a ló túlsó oldalára.

De nagyon veszélyesnek tartom, hogy mindezt úgy írják le, mintha kis hazánkra is érvényes lenne. Mert nem az!

Az önbizalomhiány itthon súlyos járvány, amely a felnőttek között pusztít, és amely megakadályozza, hogy teljes életet éljünk. Sőt, az önbizalomhiány komoly akadálya lehet a tanulásnak is!

És ha mi, felnőttek ilyenek vagyunk, akkor érdemes egy kérdésen elgondolkodni: hogy fogunk magabiztosságot és önbizalmat tölteni a gyerekeinkbe, hogy azok boldog, teljes életet éljenek, sikeresen elsajátítsanak új képességeket, és bátran lépjenek be új tudásterületekre?

Te mit gondolsz erről?

 

 

Kérlek, segíts eljutni minél több emberhez, és nyomd meg a "Tetszik" gombot!

És ha szerinted a Google-nak is illene tudnia rólunk, nyomj egyet a +1 gombra is!

Szalai Gabriella - az elfoglalt felnőttek angoltanára

Írta: Szalai Gabriella
tanulás-tanár és hivatásos tanuló

22 hozzászólás – Az önbizalom erősítése káros?

  1. Berni mondja:

    Nálunk is van generációs különbség. A mai fiatalok néha kicsit sokat gondolnak magukról, míg az idősebbek valóban önbizalomhiánnyal küszködnek. Én legalábbis ezt vettem észre.

  2. Gabi mondja:

    Berni,
    Nem tudom, hogy ez valódi különbség-e…mert valaki mutathat magabiztosságot, miközben súlyos önbizalomhiánnyal küzd. Nem szabad összetéveszteni a kettőt. De amúgy igaz, valóban változott a helyzet, ahogy változott a világ is.

  3. James mondja:

    Én azt figyeltem meg, hogy (relatíve) nagy önbizalmam van. Szöget ütött a fejembe, hogy miért. Meg vagyok győződve, hogy ez valahogy öröklött, vagy az óvodás korból jön. Velem hiába csináltak bármit nem tudták letörni az önbizalmam. Van ismerősöm, akinek talán több oka lenne rá, hogy legyen neki, ő mégis mindig bizonygatja, hogy ő értékes. És ez is borzasztó érdekes! Azt figyeltem meg: Akinek van önbizalma – se magának se másnak nem bizonygatja!

  4. Niki mondja:

    Teljesen egyetértek Veled! Munkám során én is azt tapasztalom, hogy a hallgatók önbizalma rendkívül kicsi, ami ráadásul nagy türelmetlenséggel párosul, így hajlamosak arra, hogy feladják. Néhány óra után természetesen rájönnek arra, hogy ha önmagukban bíznak, és azt mondogatják magukban, hogy ”igenis megcsinálom, nem adom fel, és pl. újra meghallgatom, és igenis kiértem, mit mondott”, nagyobb lendülettel, és persze óriási sikerélménnyel tudják folytatni a tanulást.
    Önbizalomra mindannyiónknak szüksége van, de sajnos ennek hiánya tényleg komoly probléma, járvány – ahogy Te fogalmaztál – Magyarországon. Én azt veszem észre, hogy ennek fő oka a türelmetlenség és a lustaság. Beszélhetünk itt nyelvtanulásról, fogyókúráról, egészséges életmódról, a cigiről való leszokásról……amint kudarc ér minket, feladjuk. Nem adunk időt magunknak, sőt, az energiát is sajnáljuk rá a negatív impulzusokat követően.
    Lehet, hogy ötven év múlva mi is átesünk a ló másik oldalára, de addig is küzdeni kell. Az önbizalom növelésével talán a pesszimizmusáról híres társadalmunk is dinamikusabban tud előrehaladni az élet minden területén.

  5. Gabi mondja:

    James,
    Köszönd a szüleidnek. Kisgyerekkorban valamit jól csináltak… 🙂 és így ráadásul nagyobb valószínűséggel adod tovább ugyanezt.

    Niki,
    nagyon egyetértek! A türelmetlenség és a lustaság olyan ellenfelek, amelyeknek sok közük van az önbizalomhiányhoz. A türelmetlenség és a lustaság gyökereit kellene megcélozni.

  6. Gabi mondja:

    Jött még egy érdekes vélemény e-mailben, bemásolom:
    ”szerintem a lényeg az EGÉSZSÉGES önbizalom és az önismeret egységében van. Ha ez megvalósul, akkor jó, ha nem, akkor kezdődnek a gondok…”

  7. Ági mondja:

    Jamesnek nagyon igaza van. Én is úgy érzem, hogy szerencsés vagyok. Nem tudtam olyan nehéz helyzetbe kerülni – pedig főleg mostanság van belőle részem – hogy ne érezzem az erőt magamban. De most akik itt vagyunk, ezen az oldalon, azok egyébként is foglalkozunk és törődünk magunkkal, az agyunkkal, a gondolatainkkal. és ez az egyik alapja az önbizalomnak szerintem, hogy olyan akarok lenni, amilyennel meg vagyok elégedve. És ezért tenni is kell.
    Sajnos a környezetemben lévő ”önbizalom-hiányosok” eleve nem hisznek a gondolataik erejében, hogyan hihetnének magukba.
    Az amerikai példára visszatérve, én is jártam ott, az egy külön világ, semmiben nem kell és nem szabad összehasonlításokat tennünk.

  8. Zsuzsi mondja:

    Sajnos manapság minden a türelem és a szorgalom ellen játszik. Csak egy példa: ha levelet írsz valakinek, nem kell elcammogni a postára, hogy feladd, és nem kell 2-3 nap, hogy ő megkapja. Hanem mailezel.
    Számomra az a kérdés, hogy inkább a tanulást próbáljuk meg felgyorsítani, vagy az életet visszalassítani?
    Visszatérve az önbizalomra: nyelvtanulóként én is a kitartást, a lelkesedést és az optimizmust tenném mellé. Valahogy azt lenne jó megtanulni, hogy hogyan vegyük észre az apróbb dolgokat. A fejlődés nem mindig olyan látványos, de muszáj a nem nagyon látványos dolgoknak is örülni, különben elhisszük magunkról, hogy nem fejlődtünk semmit.

  9. Zuiro mondja:

    Szerintem először is azzal kellene kezdeni, hogy meghatározzuk az önimádat és az önszeretet közti különbséget. A valódi önbizalomnál fontosabb, hogy az ember szeresse magát, mert ebből hajt ki minden lényeges dolog, ami az élethez kell pl. az önbizalom, önmegbecsülés.
    Az önimádat hamis önbizalmat szül, szerintem ezt keverték össze az amcsik. Aki valóban szereti önmagát, az nem akar mindenáron érvényesülni és kitűnni embertársai közül. Többnyire nem versengeni akar, hanem együttműködni.
    Nálunk, magyaroknál nem is az önbizalommal van a gond szerintem, hanem az önszeretettel. A magyarokkal elhitették, hogy ők egy semmirekellő, bűnös nemzet, ”az utolsó csatlós”. A magyarok hiába tartoznak a legzseniálisabb, legkreatívabb emberek közé, ha ezt egyszerűen nem ismerik el. Csak külföldön mondjuk. Ha elismernék a magyarokat, és – Bartókot idézve – ”békén hagynák őket, akkor mennyországot teremthetnének a Kárpát-medencében”.
    A világnak nem érdeke, hogy a magyarság felemelkedjen, ezért nem engedi őt alkotni és teremteni, és a túlélésért vívott harcra kényszeríti. Anyagilag megalázó körülmények között tengődnek és a híres magyar kreativitás sajnos elsorvad.
    Meg kellene tanulnunk úgy alkotni, hogy nem hagyjuk magunkat megtörni, és nem adjuk külföldnek el az ötleteinket. S akkor helyreállna a magyarság önszeretete, amiből kifakadhat az önbizalom is.
    Köszönöm a figyelmet.

  10. Gabi mondja:

    Ez nagyon jó, Zsuzsi: :))

    ”inkább a tanulást próbáljuk meg felgyorsítani, vagy az életet visszalassítani?”

    Szomszédom, Ilike, egy egyébként 60. életévét közelítő, bölcs és hihetetlenül kedves ember mondogatja mostanában, hogy higgyem el, az idő felgyorsult. És nem átvitt értelemben, hanem ténylegesen. Ő legalábbis úgy érzi, hogy a napok gyorsabban telnek el, mint gyerekkorában, vagy fiatalkorában. 🙂 Nos, igen, az életet néha jó lenne visszalassítani. De attól tartok ez nem segítene azokon, akik a felgyorsult tempóban nem képesek meglátni az apróságokat.

  11. Gabi mondja:

    És egy fontos megjegyzés:

    Az eredeti origo cikkről Manhertz József Facebook profilján olvastam.

    http://www.facebook.com/profile.php?id=100000479856880#!/manhertz.jozsef

  12. Popp Délia mondja:

    Azt, hogy nem szabad elveszítenünk a realitásérzékünket. Azonban a tényleges teljesítmény és a meglévő tulajdonságok itt Magyarországon nincsenek megfelelően megbecsülve, jutalmazva, míg Amerikában arra is jutalmat adnak amit meg sem tettek, ezzel is torzítva a gyerekek amúgy is kissé torz személyiségét. Tehát nagyon fontos a megfelelő reakció a megfelelő teljesítményre, megnyilvánulásra ellenkező esetben ugyazaz törénik a személyiséggel mintha az irányítótorony folymatosan rossz koordinátákat adna meg egy repülőgépnek ami aztán vagy lezuhan vagy ütközik egy másik géppel. Ugyanez történik velünk, hogyha nem vagyunk tisztában a saját értékeinkkel akkor vagy nem használjuik ki azokat és azért zuhanunk le, vagy olyan képességekre apellálunk amelyekkel nem rendelkezünk és azért zuhanunk le. Tehát az irányítornyok működjenek rendesen és akkor a repülőgépek is célba érnek. Mi lennénk az irányítotornyok és a gyerekek a repülőgépek. De vajon milyen iránytótorony lesz egy lezuhant repülőgépből???

  13. János mondja:

    Nem értek egyet az Origo cikkével, mert nem a triviális kilengések előfordulásából kell messzemenő következtetéseket levonni. Egészséges önbizalomra igenis szükség van. James ugyanakkor arra céloz, hogy az önbizalom öröklött tulajdonság. Nem! Azonban, ha nem is genetikailag, de pici korunk óta erősíthetik és gyengíthetik a ránk döntő hatással rendelkező szüleink, nagyszüleink, testvéreink, egyéb rokonaink, és a pedagógusaink, egyházi elöljáróink, munkahelyi főnökeink, munkatársaink, stb. , hogy csak a legfontosabbakat soroljam.
    Fontos tényezők (szerintem) a normális önbizalom kialakításához: emberhez méltó, másokat is felemelő életcél felismerése, a cél eléréséhez szükséges apróbb-nagyobb lépések következetes és sikeres megvalósítása, önismeret kialakítása- és ellenőrzése, egészséges lelkiismeret megőrzése által, szeretetkapcsolatok ápolása a hozzátartozókkal, ismerősökkel. Mindezekből nem sok valósul meg, ha a hozzánk legközelebb állók nem mutatják ki nagyrabecsülésüket akkor is, ha nem jól teljesítesz, tehát, ha nem azt érzed, hogy teljesítményedtől függetlenül is értékesnek tartanak. Magunknak hiába mondogatjuk: értékes vagyok. Jobb, ha én fejezem ki mások felé – ugyanezt, mert ezzel könnyebben beteljesül az a cél, amiért érdemes élni: szeretni – és szeretve lenni!

  14. Szabó István mondja:

    Nem értek egyet a cikkel, rövid és nyers leszek, előre is elnézést kérek érte, nem szokások, de az idő rövidsége miatt a lényegre törekszem.
    Nem szabad kiemelni az önbizalom erősítését egyedül? Mert mi az önbizalom? Az önismeret, önfeltárás szeret jártasság vagy annak megtételére motiváló erő kialakulásának segítése. A kamaszok körülbelül 10%-a, ahol a felnőtté váló gyermek ”kirívó eset”. Nem az a feladatom, hogy megítéljem, hogy ez sok vagy kevés, de ha az adott médium csak erre fókuszál, akkor meg is találja azokat a példákat, ahol elfogult, hatásvadász cikkeit leközli. Természetesen nem mondom hogy nem esetünk át egy picit a ló túl oldalára, de általánosítani nem szabad… Sokat lehet erről filozofálni, de egy a lényeg: valaki csak alapvető pedagógiai ismeretek birtokában nevelhessen gyereket. Vannak ösztönösen jó szülők, és vannak, akik a legjobb szándék mellett is hibáznak, de a legtöbb szülő, annak ellenére, hogy tele van jó szándékkal nem képest a gyermeke felé azt úgy tolmácsolni, ahogy szeretné, és ez csak későn derül ki…
    A gyermekek önbizalmának építése nagyon fontos, és a sikeres tanulmányok is DE véleményem szerint a legfontosabb, hogy egy boldog, egyént neveljünk, aki a társadalom számára hasznot, a privát életében egyéni sikereket ér el, hogy boldogsággal töltse el, ha a másiknak segíthet. Tudom, hogy a ma magyar mentalitás még nem mindenhol ilyen, de bízom benn, hogy járványként terjed a szeretet, a boldogság, a megbecsülés:)

  15. Kiss Tünde Mári mondja:

    nekem az a véleményem ezzel a zémával kapcsolatban hogy a szülö felelösége hogy helyessen nevelje agyermekbe az önbizalmat akkor semmiképen sem lesz a gyermekre felnötkorban káros de az önbizalom mindenképpen szükséges mert e nélkül az életben szinte semmire sem jut az ember ezt sajnos tapasztalatbol tudom nagyon sok nehézségel kellet meg küzdenem mert az én szüleim nem nevelték belém az önbizalmat én elhatároztam hogy az én gyerekembe biztosan bele fogom nevelni a helyes önbizalmat nem fosztom meg ettöl a lehetöségtöl egyébként a tanulásnál is sokszor éreztem az önbizalom hiányt és emiatt sokkal nehezebben ment a tanulás tanuljanak az én hibámbol más szülök és ne kövessék el ugyan ezt a hibát Üdvözlettel Kiss Tünde Mária

  16. Nagy János mondja:

    Az önbizalommal semmi baj nincs. abból csak kevés lehet sok nem!
    Amivel baj van az az önhittség abból már egész kicsi is túl sok sőt, visszataszító

  17. Sarolta mondja:

    Szerintem nem az önbizalomról lehet szó, hanem arról az alázatról, hogy tudunk tanulni másoktól, nem hisszük azt, hogy valamihez már annyira értünk, hogy már senki sem mondhat újat.
    Nagyon sok ember türelmetlen, nem hajlandó meghallani mások véleményét, vagy semmibe vesz másokat.
    Az általánosítást nem szeretem, de sajnos ez nagyon jellemző ránk magyarokra, elutasítjuk a csapatmunkát, pedig nincs is annál nagyszerűbb.
    A tanítványoknak tényleg szüksége van némi alázatra tiszteljék a tudást, de önbizalomra is, ezt a tanárnak kell egyensúlyban tartani.
    Aki egyedül tanul az ismerje önmagát, milyen szinten tart, ki tud segítségére lenni, hogyan tud tovább fejlődni.
    Nekem sajnos kicsi az önbizalmam, de fejlődök, a mély vízbe dobás mindig segített.

  18. Gergo mondja:

    Az önbizalomhiányos gyerek nem fogyatékos, hanem a frusztrált felnőttek jól lenyomták. A túlzott önbizalom meg a f.felnőttek túlkompenzálásából ered.
    Az önbizalom=helyes önbecsülés, azaz mindig tudatában lenni képességeinknek és lehetőségeinknek, azok határaival együtt.
    Szerintem.

  19. enn mondja:

    teljesen igazad van. nagyon kevés a magabiztos,öntudatos ember..de nem értem, miért

  20. Gergö mondja:

    Kedves enn!
    Miért csodálkozol?
    Kinek/kiknek áll érdekében, hogy NE legyenek?
    A tudatos ember nem nagyon manipulálható. Szerintem.

  21. Manhertz József mondja:

    Kedves Gabi!
    Jól összefoglaltad! Köszönöm és örülök az inspirációdnak!
    Arra jöttem rá, hogy amikor egy tudományosan szentesített, önmagában használhatatlan (=nem segítő) álláspontból akarunk használható gondolatokat alkotni, akkor csak el kell kezdeni közösen(!) gondolkodni azon. Erre kiváló példa az összes hozzászólás.
    Köszi még egyszer!

  22. Mrs. Taylor mondja:

    Gergo 01. 28-i hozzászólásából a 3. mondattal értek egyet teljes mértékben. Az önbizalom egészen odáig jótékony hatású, még jobb teljesítményre ösztönöz, amíg a helyes önbecsülést takarja. Amíg az ember tisztában van azzal, hogy hol tart, mik a képességei és az elért eredményei, és ezekre méltán büszke, de nem fuvalkodik fel tőlük, és nem gondolja magát mindenkinél különbnek, hanem alázatos és kész örömmel tanulni a nála (még) jobbaktól. Ha már átcsap oda ez a dolog, hogy túl sokat képzel magáról, netán olyan dolgokat, amik valójában nem állnak fenn, az már túlzott önbizalom, önimádat, És szerintem is a szülők felelőssége a legnagyobb az önbizalom helyes irányba terelésében, a helyes énkép és önbecsülés kialakításában.

Szólj hozzá!

Te mit javasolsz ezzel kapcsolatban? Van valami kiegészítésed, megjegyzésed?
Segíts másoknak, és írd le itt!

You must be logged in to post a comment.

© 2012 – tanuljtanulni.hu

Elfoglalt, rohanó felnőtteknek segítünk tanulási céljaik gyors és fájdalommentes elérésében, és a munkaerőpiacon való boldogulásban

Oldalunk sütiket (cookie) használ. Az Uniós törvények értelmében kérünk, engedélyezd a sütik használatát! További információ

Az Uniós törvényeknek megfelelően felhívjuk figyelmedet arra, hogy weboldalunk sütiket (cookie) használ. Ezek veszélytelen fájlok, melyekre a felhasználóbarátabb böngészés miatt van szükség. A sütiket letilthatod böngésződ beállításaiban. Az "Engedélyezem" gombra való kattintással elfogadod a sütik használatát.

Bezárás